Marie Curie, Claudia Schiffer, Bob Dylan és Albert Einstein. Tudod mi a közös bennük? Mindannyian introvertált személyiségek voltak. De mi alapján különböztethetjük meg, hogy melyik személyiségtípusba tartozunk és hogyan tudjuk a legjobbat kihozni magunkból introveráltként? Sylvia Löhken A csend ereje című könyvét számos remek kritika olvasása után - introvertáltként - vettem kezembe, és nem csalódtam.  

Carl Gustav Jung definiálta elsőként az intro- és extroverziót, mint személyiségünket alapvetően meghatározó jegyeket. A skála két végpontja között sok fokozat, színes tér található, és szinte minden ember rendelkezik bizonyos szintig a két beállítódás egy-egy tulajdonságával, tehát nem mondhatjuk azt, hogy valaki tisztán és végletesen intro- vagy extrovertált. Viselkedésünket tekintve nem függetleníthetjük magunkat az adott szituációtól, életkorunktól, vagy a kultúrától, melyben élünk, mégis, viszonylag stabil az a személyiségjegy, melybe tartozunk, és amely bizonyos tulajdonságokban manifesztálódik. Megfigyelések és tanulmányok szerint a két típus leginkább az energiaszerzés módjában tér el egymástól, azaz az intróknak nyugalomra, csendre, egyedüllétre van szükségük a feltöltődéshez, az extrók pedig a másokkal való kapcsolatból, társas tevékenységből merítenek energiát. Fontos tisztázni, hogy az introvertált ember nem egyenlő a visszahúzódó, szégyenlős emberrel. Pusztán arról van szó, hogy az introvertált személyek máshogy dolgozzák fel és eltérően reagálnak az ingerekre, mint extrovertált társaik. 

Melyek az introvertáltak legfőbb jellemzői?*

• szeretik megtervezni, átgondolni lépéseiket, mielőtt cselekszenek, feltérképezik, megfigyelik a környezetet, majd a legtöbb lehetséges forgatókönyvet végigfuttatják magukban, mielőtt döntenek
• a határidők nyomása nehezükre esik, szeretik ha van idejük gondolkodni a döntés előtt
• aktív tevékenységek, időszakok, társas események után szívesen töltenek egy kis időt egyedül, magukban
• legszívesebben egy projekten, elmélyülten dolgoznak, nehezükre esik a projektek közötti gyakori, szakaszos váltás
• nagy hangsúlyt fektetnek a részletekre, mindent alaposan feltérképeznek
• megterhelőnek tartják a konfliktusokat, könnyen a szívükre vesznek dolgokat
• a felszínes csevegés helyett a mély, számukra érdekes témákról való beszélgetés vonzzák
• kevés, de mély baráti kapcsolatot ápolnak

A fenti jellemzők sok szempontból szerencsések, hiszen az intrók erőssége, hogy nagyon jól tudnak célzottan, intenzíven és kitartóan egy dolgora fókuszálni, figyelni, jellemzi őket, hogy döntéseik, megszólalásaik alaposan átgondoltak, kiválóan terveznek, analitikusan gondolkodnak és nyugodságuk, empátiájuk segítik a társas kapcsolatok stabilitását. 

Mindazonáltal pont ezek az erősségek lehetnek a legnagyobb veszélyforrások is számukra. A munka területén a túlzott alaposság szétaprózódáshoz vezethet, így a priorizálás és a nagy egész átlátása csorbulhat. Mindez perfekcionizmussal társulva könnyen a micromanagement és a túlszabályzás, túlkontrolltság következményével járhat. Előfordulhat túlstimuláltság is, melyet a túl sok, túl hangos, vagy túl gyorsan érkező ingerekből fakadó túlterheltség okozhat, hiszen az intrók szeretik alaposan, csendesen feldolgozni a feléjük érkező információkat, így stresszes, időnyomásos helyzetekben rendszerint nem teljesítenek jól. Hátráltathatja őket a spontaneitás szépségének kiírtása, a rugalmatlanság, a passzivitás és sok esetben a kapcsolatkerülés is.  

Sok intovertált ember érzi úgy - ágazattól, vállalati kultúrától, a csapat összetételétől, kollégák, felettesek beállítódásától függően - hogy erősségeikkel jelentős mértékben hozzájárulnak a csapat, cég teljesítményéhez, mégis alábecsülik őket. Azt gondolom, ebben az esetben mindkét oldal hibás lehet: az extrovertált csapattársak nem feltétlen ismerik fel intro kollégáik értékeit, de utóbbiak nem sokat tesznek azért, hogy láttassák, hallassák erősségeiket, tetteiket. A fentieket megismerve és átgondolva, számomra a legfontosabb kérdések: szakmai összefüggésben hogyan tudjuk erősségeinkre irányítani a reflektorfényt? Hogyan tudjuk láthatóvá tenni teljesítményünket, különösen, ha nem szívesen beszélünk  magunkról, nem reklámozzuk, mit értünk el? Hogyan tudjuk úgy alakítani kommunikációnkat, hogy önazonos és hiteles legyen, egyben sikert hozzon szakmai pályánkon?

 Hogyan érvényesülhetünk a szakmai életben introvertáltként?

1. Vezessük és kommunikáljuk sikereinket!

Írjunk le mindent, amit teljesítményként értékelünk. Lehet az egy projekt sikeres zárása, egy idegen nyelvű tárgyaláson való helytállás, egy eredményes megbeszélés, melyet vezettünk, vagy egy ötlet, mely egy új koncepciót inspirált. Sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, amit nem jegyzünk le, így apróbb sikereink is homályba veszhetnek. Javaslom, rendszeresítsünk egy kis noteszt, melyben folyamatosan rögzítjük teljesítményünket. Havonta érdemes elővenni "sikerportfoliónkat", egyrészt, hogy átlássuk, milyen területeken vagyunk jók, másrészt, hogy rögzüljön, valójában milyen eredményesek vagyunk, ezáltal erősödik önbizalmunk! Hiszen ha mi magunk nem vagyunk meggyőződve sikereinkről, hogyan várhatjuk másoktól?! A lista akkor is jól jön, ha vezetőnkkel közösen értékeljük az elmúlt időszakot, teljesítményünket. Így biztosak lehetünk abban, semmilyen fontos tényező nem marad ki, minden eredményt kommunikálni tudunk, mely vezetőnk számára is rávilágíthat színvonalas munkavégzésünkre. 

2. Győzzük le akadályainkat

Nyilvános megszólalások, előadások tartása a legtöbb csendes emberben félelmet keltenek, a színpadi szereplést azon területnek gondolják, mely az extrók számára van fenntartva, és sok szor úgy érzik, sikert is csak ők érhetnek el. Pedig a maguk előnyeivel is képesek érvényesülni közönség előtt! Az introvertált emberek analitikus gondolkodásuknak köszönhetően biztosan átgondoltan, világosan, érthetően fogják közvetíteni a téma kapcsán előzetesen felkutatott, releváns tartalmakat. Gyakori akadály lehet a félelem és a szétaprózódás, de mint oly sok más, az előadás megtartása tanulható, felkészüléssel pedig enyhíthetjük a szerepléssel járó stresszt. Minél többször vállalkozunk arra, hogy komfortzónánkból kilépjünk, annál nagyobb rutint fogunk szerezni és könnyebben le tudjuk győzni akadályainkat.

Korábbi cikkem a témában: A hatásos prezentáció 10 titka

3. Építsünk kapcsolatot 

Míg egy extrovertált ember valósággal lubickol egy-egy társasági eseményen, small talkot folytat, új ismeretségeket köt, network-öt épít, egy csendesebb ember számára jóval nehezebb és megerőltetőbb beszélgetésbe elegyedni. Viszont az introvertáltak is képesek örömüket lelni a kapcsolatépítésben, ha úgy ítélik, hogy minőségi, jó kapcsolatra tesznek szert és látnak perspektívát a beszélgetésben, tehát a fontos kapcsolat számukra tartós, és jelentőségteljes. Akkor érzik jól magukat ilyen szituációban, ha a maguk erősségeivel és szükségleteivel építhetik kapcsolataikat, oly módon, mely megfelel személyiségüknek. Nem szabad elfeletkezni arról, hogy számos intro-erősség segítségünkre lehet a kapcsolatépítésben: ilyen például az empátia és a figyelem, az a képesség, hogy beszélgetőpartnerünk helyzetébe tudunk helyezkedni és valóban figyelünk arra, amit mond. Későbbi visszacsatolásoknál ez partnerünk bizalmát fokozhatja. Szintén hasznosíthatjuk analitikus képességünket. Azaz, mielőtt az eseményre érkezünk, már átgondoltuk, milyen céljaink vannak a részvétellel, és jó eséllyel feltérképeztük, kik lesznek még ott a helyszínen. Így volt időnk felkészülni, miről, hogyan és kivel szeretnénk beszélgetést kezdeményezni, és tudatosságunk egyben előnyünkre vált.

Korábbi cikkem a témában: Networking - így építsd kapcsolataidat

Mindezen tények segítségünkre lehetnek abban, hogy jobban megértsük magunk, vagy környezetünkben élő csendesebb emberek igényeit, szükségleteit, az ötletek pedig előre vihetnek minket szakmai életünk formálásában. 

A téma elismert szakértőjének, Susan Cain TED előadását itt nézhetitek meg:

 Ha tetszett a cikk, kövess Facebook-on, vagy Instagram-on!

* Sylvia Löhken: A csend ereje, a zárkózott ember útja a sikerhez